Hatodik mese, amelyben szó lesz a legneveletlenebb békasüvölvényről, aki csak valaha élt a földön és szó lesz a kockáshátú öreg teknősbékáról, aki a legbölcsebb a teknősbékák között, és akinek azért nincsen neve, mert abban a tóban ő volt az egyetlen teknősbéka és így nem is volt szükséges, hogy neve legyen. A mese egy iszapos tó partján történt, amelyik szintén iszapos volt természetesen, és ha le akarod rajzolni, akkor ne feledkezz meg erről. Ne feledd el továbbá a teknősbéka hátára felrajzolni a kockákat, amik mind nagyon fontosak egy teknősbékánál, a békasüvölvényt pedig nagyon neveletlennek kéne rajzoljad, mert bizony nagyon neveletlen volt.
Élt tehát hajdan, jó régen, a nagy és iszapos tó partján egy neveletlen békasüvölvény, melynél neveletlenebb békasüvölvény nem volt több a földön, sem azelőtt, sem azután.
- Wass Albert: A tavak és erdők könyve (Hatodik mese). Kráter Műhely Egyesület, 39. o.